Gourmands - A modern foci egyre inkább
elveszti a gyökereit, egyre durvábban elüzletiesedik, nem kímélve senkit és
semmit, ami az útjában áll. Már nem is titkolják, nyílt lapokkal játszanak és büszkén
hangoztatják, hogy "brand-ek" és "franchise-ok" felállítása
a cél. Egyszerű fogyasztási cikket csinálnak klubjainkból, nem kímélve
hagyományainkat, történelmünket, egyszerű márkanévvé silányítva mindazt, ami
nekünk az életet jelenti. Miközben megállíthatatlanul nő a televíziós
társaságok befolyása, mindent áthat a fogadási csalások bűze, ők meggyalázzák
tradícióinkat, semmibe veszik a csapatukat mindenhová elkísérő fanatikus
szurkolókat, érdekeik képviselete helyett inkább kriminalizálnak, összeírnak,
ketrecekbe terelnek. Egyre szervezettebben, egyre olajozottabban működik a
gépezet, így folyamatosan csökken azon szurkolók száma, akik még hajlandóak
felemelni szavukat, hajlandóak kiállni elveik mellett. Sokak száját könnyedén
betömik, sokak pedig elhiszik, hogy a "pénz beszél" igéjénél nincs
fontosabb.
Nem számít, hogy lassan már kiabálni sem lehet a stadionokban, nem
számít, hogy Európa bizonyos lelátóin már tiltják, ha állva nézed a mérkőzést.
Nem számít, hogy bizonyos helyeken már azt is megengedik maguknak, hogy
megváltoztassák egy klub címerét és csapatszíneit, csak hogy jobban menjen az
üzlet. Közülünk is egyre többen válnak fogyasztóvá, akikkel mindent meg lehet
csinálni.
Nem akarunk mást, mint a
tradíciók tiszteletét. Nem akarunk mást, csak szurkolásunkkal támogatni
szeretett klubunkat, szerepeljen az bármelyik osztályban. Nem az eredményesség
fontos, hanem az, hogy együtt legyünk, fanatikusan szeressük a címert, a
piros-fehér színeket. Nincs szükségünk
semmire, csak a zöld gyepre és egy labdára. Nem akarunk bajnoki címet,
sikeres bajnoki szereplést, ha annak az az ára, hogy márkanevet csinálnak a
klubunkból és eladják azt a televíziós csatornáknak. Nem akarunk egy steril,
érzelmek nélküli márkanevet.
A DVTK nem a címerrel ellátott
kávé, nem a címeres üdítő, nem Rudolf, nem a road show, nem a tikett rendszer, nem
a beléptető kapu, a kameraerdő, a vezetőség, a grillterasz, a gólöröm zene, a
pom-pom lányok.
A DVTK: Jönnek már a vasgyári srácok. Bakter. Gödör. Roham bor. Sorsod
Borsod. 1977. 1980. Együtt vagyunk, győzni fogunk. A srác hátul rosszul van.
Álljunk már meg hugyozni. Tűzben edzett csapat. Dobó. Színt hoztunk szürke
pesti életetekbe. Veréb Gyuri. Úristen balhé. Mi vagyunk a legnagyobbak. Váczi
Béla fejel. Bátyja, Diósgyőr?!. Isten a nyolcadik napon megalkotta a Diósgyőrt.
Tatár Gyuri. Mennyi lett a meccs?. Indulj el egy úton. Acélváros. Oláh Feri.
Hazádnak rendületlenül. Sax Gyula. Andrássy u. 61. Hetedosztály. 2011 tavasz. Salamon.
Meccsre járni a legfaszább dolog. A stadion nekem az otthonom. Idegenben
imádom. Miskolc a szívünk városa. Vitya. Vigyél el, az se baj ha meg se
kérdezel. Váradi Ottó. Kanyar rabjai. Ordibátor. Józsika. Tudjátok ti ezt
sokkal, de sokkal hangosabban is. Ákos. Nem kell Soproni, csak a Borsodi. Szar
Minden. Szombat délután varázsa. Benczés Miki. Minden meccs ajándék. Két dob,
egy taps. 1910.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése