Gourmands - Azon kevés fiatalok közé tartozom, aki csak a saját városa csapatának győzelmekor mondja azt, hogy győztünk. A velem egykorúak többsége már réges-régen egy nagy európai kirakatcsapat „szurkolója”, anyázza a cimboráját, aki a rivális elkötelezett híve, elolvad a fizetett klubkoreográfiáktól, a milliókon összevásárolt zsoldosoktól, belefullad otthon a klub címere által ellátott termékekbe. Mindeközben teli szájjal röhög rajtam, amikor meghallja, hogy hétvégén Szombathelyre utazom a Diósgyőrért, a barátaimért. Vidáman hangoztatja az egyik kedvenc mondatomat, minek mész? úgyis kikaptok! Ebből tökéletesen látszik, hogy fogalma sincs, miről és kiknek szól igazán a foci. Mindig nyugtázom magamban, hogy jól van öreg legyél Te is termék, örülj a színházi hangulatnak, több száz eurós/fontos jegyáraknak, imádd a modern focidat, én nem teszem, nem leszek soha termék.
Megnyugtató érzésként hatott rám, hogy volt egy Diósgyőröm ami nem volt termék, amit a magaménak érezhettem. Azonban ezt a Diósgyőrt elveszik tőlem 2013-ra, elveszi a szövetség a szurkolói kártyával, a kamerákkal, a nevetséges büntetésekkel, elveszi tőlem a klubvezetés azzal, hogy terméket akar csinálni belőle, a grillterasztól kezdve a szív alakú illatosított diósgyőri gyertyán át a tikett rendszerrel bezárólag, és hagyjuk elvenni tőlünk mi szurkolók is, hogy csak asszisztáltunk minden agymenéshez, amit az MLSZ vagy épp a klub kitalált.
Mielőtt bárki azt gondolná ezen sorok olvasása után, ez csak hiszti, hogy nekem soha semmi nem jó, és Reszeli féle tolvajokra, bundázó játékosokra és csapatkapitányra, falábú légiósokra, megszűnésre van szükségem, le kell hogy szögezzem, nem erre vágyom. Mindössze arra vágyom, hogy továbbra is kimutathassam a Diósgyőr iránti szeretetem mindenféle fölösleges, időigényes procedúrák, számbavétel és negatív megbélyegzés nélkül. Azt hiszem, ez mindenki közös érdeke lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése