Tényleg csak azok nem váltják ki a kártyát, akiknek félnivalójuk van?

"Aki szurkolni megy, nem balhézni, az ott lesz így is - úgy is!"  Erre az egyelőre még sokak által képviselt véleményre reagál ez az írás is.

Gourmands - Szösszenetnyi adalék azoknak, akik a már-már unalomig ismételt "csak azok nem váltják ki a kártyát, akiknek félni valójuk van és balhézni akarnak" mantrában hisznek.

Ahogy a blog kezdő lapján is olvasható, nem áll szándékunkban különbséget tenni szurkoló és szurkoló között, legyen az illető kizárólag hazai meccsekre kijáró rajongó, vagy csapatát mindenhova elkísérő szervezett szurkolói csoport tagja. Mindannyian rajongunk ezért a klubbért, a piros-fehér színekért, a címerért. Ez az alap. Ellenben, ha a biztonsági szolgálatok, vagy a rendőrség szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, igenis különbséget kell tennünk szurkoló és szurkoló között, a szervezett szurkolói csoportok tagjai ugyanis teljesen más elbírálásban részesülnek, mint egy csoporton kívüli szurkoló.

A szervezett szurkolói csoportokhoz tartozók sokkal inkább ki vannak téve a security/rendőrség vegzálásának, ezt kár is lenne tagadni. Szokás erre úgy reagálni, hogy ezek csupán megállás nélkül randalírozó, balhézó huligánok, így meg is érdemlik az ellenük irányuló erőszakos fellépést, a valóság viszont az, hogy állandóak a rendőri túlkapások, állandóak a biztonságiak részéről elkövetett túlkapások. Emellett különösen perverz, amikor derék készenlétiseink látják a cselekményeket, de bájosan szemet hunynak a security törvénytelen megmozdulásai felett. (Nem így gondolod? Akkor szerintem Te még nem jártál egyetlen idegenbeli túrán sem barátom!)

A szurkolói kártya/névre szóló jegyek bevezetésével életbe lép a sporttörvény módosításának következő pontja:

- Beléptető rendszer alkalmazása esetén beléptetéskor a szervező rendező útján a belépőjegy, a bérlet birtokosának személyazonosságát ellenőrzi, és személyes adatait egybeveti a belépőjegy, a bérlet vagy a kártya adataival.

Értelmezzük. Ebben az esetben a belépő megvásárlásával bármelyik szurkolótól elkérhetőek személyes adatai, neve, lakcíme, születési ideje, édesanyja neve, továbbá stadionba való belépéseddel vállalod, hogy rólad kép és hangfelvétel készülhessen. A lényeg pedig abban áll, hogy az igazoltatást és felvétel készítést ezentúl magáncégek is végezhetik, nem csak a rendőrség! Érted? Magáncégek.

Te nyugodt szívvel átadod az adataidat? Mi nem és nem is fogjuk.

Legutóbbi pápai túránk beléptetésénél történt, hogy a szurkolói körökben közismert biztonsági figura emberei úgy döntöttek, egyik molinónkat nem engedik be a stadionba. Az észérvek nem hatottak, a fiatalemberek kezdték magukat bepörgetni, s bár hármunkra jutott 12 fő megtermett szép szál legény, egyértelmű fizikai fölényüket még azzal is megspékelték, hogy lassan kezdték elővenni segédeszközeiket (értsd vipera, boxer). A lökdösődést készenlétis rendőreink a korábbi gyakorlatnak megfelelően tíz méterről nézték végig. Akkor sem szóltak egy árva szót sem, amikor a második félidőben a biztonságiak úgy döntöttek, foglalkoznak még velünk egy kicsit, s hogy biztosan érezzük a törődést, sunyi módon lefújtak minket paprikaspray-vel. A gázból jutott rendőreinknek is, de miután kiköhögték magukat, azután sem szóltak semmit.

Egyedi, elszigetelt eset? Dehogyis, számtalan példát tudnánk felsorolni. A szurkolói kártya/névre szóló jegyek rendszerével mostantól ezeknek az embereknek kellene átadni személyes adatainkat.

Azt mondod, változnak az idők, s változzunk vele mi is? Azt mondod, tegyük félre ezeket a dolgokat, inkább járjunk simán nézőként, drapik, molinók, kétrudasok, kiírások nélkül a stadionokba, üljünk le a seggünkre és csak nézzük a meccset? Azt mondod, hogy az új világban adjuk fel az eddigi életünket? Nem adjuk fel, ehhez már nem asszisztálunk. Tudod, azok akkor már nem mi lennénk.